Könyvkritika: Kelly Oram - Cinder és Ella

Szerintem mindenki életében vannak olyan könyvek, amikről csupa jót hallott az ismerőseitől, mégis, csak akkor hiszi el igazán, hogy ez tényleg annyira jó, ha végül el is olvassa. Nos, nekem ez volt a Cinder és Ella. Nem hitem volna, hogy ennyire imádnivaló lesz a könyv, holott sehol nem olvastam semmi rosszat a könyvről. Ez egyszerűen tökéletes volt!

Imádom a Hamupipőke feldolgozásokat, pláne, ha van bennük mindig valami plusz, valami érdekes újítás. Persze adott a kérdés is: mivel lehet feldobni az egyszerű történetet? Nos, itt már a címválasztással sikerült bizonyítania az írónőnek a kreativitását. A főhősök Cinder és Ella, angolul pedig a Hamupipőke jelentése Cinderella. Sajnos ez a szójáték magyarra nem átültethető, de mindenképpen le kellett írnom, hogy az is pontosan értse, aki németet tanult a suliban.

A főszerepben tehát Ella, egy könyves blogger lány, aki átlagos életet él szerető anyjával. Titokban szerelmes a legjobb barátjába, Cinderbe, akivel online beszélget évek óta. Akkor is, amikor az anyja súlyos balesetet szenved és meghal. Ella évek óta nem látot apjához költözik Los Angelesbe, ahol Cinder is lakik, akinek amúgy Brian a neve, és egy iszonyúan dögös hollywoodi szupersztár.

[caption id="attachment_53948" align="aligncenter" width="1000"] Ahogy én elképzeltem: Ella | A fotón: America Ferrera[/caption]

A könyvben írói szempontból kétségkívül Ella volt a legérdekesebb. Ismeritek a Mary Sue karaktertípus? Ő a fájóan tökéletes lány, akit mindenki imád, akiben semmi rossz, bővebben itt. Nagyon sok szempontból Ella is egyértelműen Mary Sue jegyekkel lett felruházva, de mégsem csapott át a karaktertípusba. A Mary Sue-ság mezsgyéjén billegetett végig, ilyet pedig szerintem még egy könyvben se nagyon láttam. Zseniális megoldás volt.

Ellát amúgy is imádtam. Iszonyú dolgokon ment át, a baleset utáni rengeteg szenvedés, az apjával való kapcsolata, új család, és persze Cinder... Az írónő fájdalmasan jól átadta, hogy miken kell keresztül mennie a lánynak, és ez miért is rossz neki. Együtt lehetett érezni vele, emellett pedig iszonyúan tudtam tisztelni az erejét, a határozottságát, a kitartását. Az apjával való kapcsolata külön jó pont volt, szerettem, hogy itt felsejlik a nem tökéletes, haraggal teli Ella, aki kész kitörni.

[caption id="attachment_53949" align="aligncenter" width="800"] Ahogy én elképzeltem: Cinder | A fotón: Shawn Mendes[/caption]

Brian (aka Cinder) kicsit más téma volt. Sok esetben csíptem őt, vicces volt és jó beszólásokkal. Például a "Te nő" duma zseniális volt, pacsi érte a fordítónak. Mégis, a sztáros lét kissé furán lett nála ábrázolva, kevésbé volt izgalmas, érdekes vagy emberközeli. Jobban örültem volna, ha a Kaylee műbalhé helyett például az apjára koncentrálunk, vagy arra, miért is nehéz megmaradnia embernek egy sztárcsináló gépezetben. Persze, nem mondom, hogy nem csíptem a srácot, csak sokszor szívesebben olvastam Ella fejezeteit.

A mellékszereplők közül egyértelműen Juliette volt a kedvencem. Imádtam az őszinteségét és a karakterfejlődését is. Külön jó volt, hogy hála neki nemcsak Ella, hanem más számára is nyilvánvaló volt: érdemes több oldalról megnézni ugyanazt a történetet. Mert nemcsak Ella szenvedett az új felállástól, hanem a Coleman család is, hiába próbáltak úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Apu karaktere is érdekes volt, különösen a végén, amikor próbálta magyarázni a bizonyítványát. Akit még ki kell emelni, az a gonosz testvér: sok szempontból őt is meg lehetett érteni, ezért is jár a pacsi.

[caption id="attachment_53950" align="aligncenter" width="988"] Ahogy én elképzeltem: Juliette | A fotón: Amanda Seyfried[/caption]

A könyv humora egyébként gyilkos volt, ahogy jó pár vadul vigyorgós jelenettel is szórakoztatott, leginkább romantikus téren. Imádtam együtt a főhősöket, az első találkozásuk iszonyúan, brtuálisan jó volt. Még vissza is lapoztam, hogy újra elolvassam, mert azt a pár oldalt egyszer kevés volt. A könyv lezárása pedig annyira feelgood, olyan jól érzi magát utána az ember... De ez az egész könyvre igaz: vidámmá tesz, ez kétségtelen. Még a szomorkásabb részek is.

 Értékelés: 10/10 

Teljesen magával ragadott a könyv, egy pedig biztos: a folytatásra a megjelenésétől számítva nem fogok ennyit várni, és igyekszem majd nagyar hamar elolvasni. A Cinder és Ella nem váltja meg a világot, de erre semmi szüksége sincs. Éppen elég az, hogy szórakoztató, vicces és jópofa, és végtelenül imádnivaló.

Hogy tetszik a borító? Gyönyörű! Nagyon ötletes az üvegcipellő és a telefon, pláne hogy a háttérképeken ott vannak a főszereplők is. Iszonyatosan menő.

Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Na jó, ha valaki szereti a YA könyveket és a Hamupipőke feldolgozásokat, hát semmiképpen se hagyja ki a Cinder és Ellát!